Elsősorban a nyílt területek madara. Jellemző élőhelyei az alföldi tanyák, istállók, juhhodályok, gazdasági épületek, öreg állományú gyümölcsösök, koros fákkal tarkított legelők, a folyóárterek csonkolt füzesei, parkok, öreg fasorok. Nem kerüli az ember közelségét, sőt előszeretettel költ lakott területek szélein vagy azok közelében, akár szalmakazalban, templomtornyokban is.
Évente egyszer költ. A tojásrakás ideje április—május. Ha a fészekalja elpusztul, pótköltése lehetséges. Az elmúlt 80 év átlagában június közepén a legmagasabb a fiókák gyűrűzésének a száma. Ebből következik, hogy a hozzávetőleges évenkénti átlagos kotlási időszak kezdete hazánkban május első hetére tehető.
Kuvikfióka szemlélődése
A párok gyakran éveken át együtt maradnak, revírjüket a téli időszakban sem hagyják el. A násztevékenység során kiáltozását enyhe időben egész télen, de február elejétől már minden nap hallatja. Még naplemente előtt szólni kezd, gyakran nap közben is hallatja a hangját. Hím és tojó rendszeresen felelgetnek egymásnak.
Fészket nem épít.3—5 (2—7) tojását a puszta aljzatra rakja. Néhány nappal az első tojás lerakása előtt a tojó kaparja, tisztogatja az üreg alját. Egyedül kotlik, a hím közben eteti, de néha a tojó maga is vadászik. Általában a hajnali és szürkületi órákban hagyja el rövid időre a tojásokat. A kotlási idő függ a táplálékkínálattól, kedvező években többnyire 24—25, táplálékban szegény időben 28 nap is lehet. A tojó a fiókák kikelése után eleinte a fészken marad, a táplálékot a hím hordja, de a tojó osztja szét a fiókák között. Később már mindkét szülő etet. A fiatalok nem egészen négy hétig maradnak a fészekben, de kirepülésük után az öreg madarak még akár egy hónapig óvják és etetik őket.
Állandó madár, a párok egész évben a költőhely közelében tartózkodnak. A fiatalok kóborolnak. Egy Magyarországon jelölt példány Lengyelországban került kézre. Télen kisebb-nagyobb kóborlásra hajlamos. Márciusban a Dunántúlon fogott példány májusban, Ausztriában került meg újra, a gyűrűzési helytől északnyugatra.