Az emberi települések környékének legjelesebb egér- és rovarpusztítója az ókori Athéniek körében olyan legendás hírre tett szert, mint honfoglaló őseink turulja. A kultusz, amely totemállattá tette, Pallasz Athéné — a rómaiak Minervája — személyével fonódott össze. Néhány elnevezés még utal is erre. A tudományos latin nyelvben ATHENE noctua-ként szerepel, a svédek pedig MINERVAS uggla-nak, azaz Minerva baglyának hívják. Az antik művészetnek mindig kedvelt témája volt, ezért nem egy kitűnő darabban láthatjuk meglepő hűségű ábrázolását. Megbecsülésére az is jellemző, hogy a régi görögök az országukba látogató uralkodóknak élő kuvikot ajándékoztak, legnagyobb tiszteletük kifejezésére. Szerették Itáliában is, ahol galambdúc-szerű költőhelyeket alakítottak ki számára a háztetők ereszei alatt, hogy odaszoktassák. Népszerűségének oka a többi madártól elütő életmódja, egyéni fiziognómiája mellett bizonyára az volt, hogy hamar felismerték rágcsálópusztításban mutatott számottevő értékét.

"A rémisztő halálmadár"

     Mivel a kuvik az emberi lakóhelyek közelében él, mindenütt jól ismerik és az éjszakai szereplésével kapcsolatban sok hátborzongató történetet mesélnek róla. A babona csodálatos tulajdonságokkal ruházza fel. A kuvik a halál madara. Abban a házban, amelynek tetején megszólal, valaki nemsokára meghal. Azt mondják, hogy még a denevérrel is szövetkezik. Először a denevér száll a beteg ablakára és bekopog rajta, majd jön a halálmadár, és a beteget hívja. A kuvik hangja, a „kuvikolás”, nagy csendben messzire hallatszik, régi rossz híre csak lassanként változik meg. A denevérhez való viszonya is lényegesen eltér a babona magyarázatától. Szükség esetén ugyanis a denevért is megfogja és megeszi. Ha a denevér éjjel a félhomályos betegszoba ablakához röppen, hogy az ott tanyázó éjjeli rovarokat elkapkodja, vagy esetleg éppen az őt üldöző kuvik elől menekül oda és az a fénytől elvakítva szintén az ablakhoz csapódik, szegény máris rossz hírbe keveredett. A régi gyertyafényes világban ez bizonyára gyakrabban megesett, mert akkoriban talán csak a nagyon beteg ember szobájában volt éjszaka világosság. Manapság éjjel már annyi kivilágított ablak van, hogy a kuvik azt sem tudja, melyiken kiáltson be.